Az úgynevezett pecsételő henger alkalmazása tekinthető az első sokszorosítási kísérletnek.
Ezek a pecsételő hengerek különböző anyagokból készültek: nemesfémből, kőből, elefántcsontból, fából stb.
A kínaiak kísérletei közelítették meg leginkább a nyomdászat gutenbergi formáját.
Ők készítették az első könyvnek számító nyomtatványt,
a Gyémánt Sutrát, i. sz. 868-ban, kőtáblába vésett pozitív formáról.
Európában a papok (XIII. század), kis szentképeket nyomtattak fatáblákról. Ilyen módon szöveget tartalmazó könyvet is készítettek. Így készült a "Donatus" néven ismertté vált latin nyelvkönyv, amely a középkori elemi oktatás céljaira kiválóan megfelelt.
A fatáblák legfőbb hátránya az volt, hogy minden egyes szövegoldalt külön ki kellett vésni, felhasználás után pedig használhatatlanná váltak.
Forrás: nyomdaiparimuzeum.eu
