A "papír" leghétköznapibb szavaink egyike. Újság, autóbuszjegy, zsebkendő, levél, zacskó, doboz, törülköző, könyv és még ki tudja hányféle formában kerül naponta a kezünkbe.A papírnak kezdettől fogva a gondolatok rögzítésére szolgáló írás hordozása volt a fő feladata.
Az írás előzményei egészen az ősember koráig nyúlnak vissza. Az első, általunk írásnak nevezett jelrögzítési rendszer, a képírás.Az első íráshordozó tehát a kő volt. Először természetben fellelhető formájában használták fel, később pedig már külön e célra megmunkálták.Azokon a helyeken, ahol a kőhöz nehéz volt hozzájutni, agyagtáblákat használtak az íráshoz.
Az ókori Egyiptomban íráshordozóként papirusznádból készített papiruszt használtak.A papiruszültetvények tehát fontos szerepet játszottak a Földközi-tenger délkeleti partvidéke területeinek gazdasági életében.A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs mintegy négy és félezer éves.Az egyiptomiaké mellett a szicíliaiak papiruszkészítéséről is maradtak fenn emlékek, bár a mediterrán medence legnagyobb szállítója e termékből mindvégig Egyiptom maradt.Később a megnőtt kereslet miatt,betíltották a papíruszkivitelt. Pergamon városában ekkor állati bőrre kezdtek kéziratokat írni.
Az állatok bőrét már korábban is kikészítették. A pergament elsősorban juh- és tehénbőrből készítették: a bőrt lenyúzták, több napon át meszes vízben áztatták, majd a szőrtől, a felesleges rétegektől megtisztították, kifeszítve megszárították és kisimították, lecsiszolták, és széleit egyenesre vágták.Pergamenre írták még a múlt században is a maradandó okiratokat, okleveleket, sőt nagy ritkán napjainkban is használják ezt az anyagot.
Az ókori íráshordozók közül meg kell említeni a rómaiak viasztábláit is. A viasztáblára csontból vagy fémből késztett szerszámmal, az úgynevezett stílussal írták, helyesebben karcolták a feljegyzéseket.
A papír feltalálásának körülményei bizonyos mértékig tisztázatlanok. Mindezek ellenére a papírtörténészek kivétel nélkül megemlékeznek Caj-lunról, akinek munkássága nyomán a Han-dinasztia akkori uralkodó tagja, Ho-ti császár 105-ben elrendelte a papírkészítés általános elterjesztését.
A papír készítésének alapja a rostok vizes oldata.A vizes oldatból az ókori Kínában kétféle módon tudtak papírt előállítani. Egyes vidékeken a merítéses, máshol pedig a felöntéses technika terjedt el. Mindkettőhöz szitára volt szükség, amelyen maga a papírlap kialakult: az előbbi eljárásnál a szitát merítették a rostoldatba, az utóbbi módszernél az anyagot öntötték rá a szitára.
Az ókori Kínában azt tartották, hogy a papír elkészítéséhez 72 művelet szükséges. E bonyolult szakmát hosszú éveken át tanították az ifjaknak, akik azután a mesterség titkát életük végéig megőrizték, s csupán tanítványaiknak adták tovább.
A papírt sokfajta célra használták. Elsősorban természetesen íráshoz, de színesre festve legyezők készítésére és díszítőanyagként is. A kínaiak művészi papír kézimunkái az egész világon ismertté tették e nép gazdag mesevilágát, magas fokú kultúrájának fantáziadús, harmonikus színes formavilágát.
Forrás:mek.iif.hu
