A papír iránt fokozódó igény és az ehhez szükséges megfelelõ mennyiségû rongy hiánya más nyersanyagok keresésére késztette a tudósokat. Réaumur francia fizikus és zoológus (1683-1757) a természettudományi kutatásai közben figyelt fel a darazsak életére, ezen belül a darázsfészekre. Mikroszkópon megfigyelve azt észlelte, hogy finomra rágott növényi szálakból, vékony faszilánkokból áll össze a hatszögletû sejtekbõl épített bölcsõde (a darázs petéinek elhelyezési és kikelési kamrácskái). Ezt összehasonlította a papírral és a kettõt nagyon hasonlónak találta. A tapasztaltakból kiindulva a fát a zsebkésével nagyon vékony szilánkokká hasogatta, összekeverte rongyzúzalékkal, s papírt készített belõle.
130 évvel késõbb Keller Gottlob német technikus 1845-ben tökéletesítette a fa közvetlen felhasználását. Köszörûvel koptatta el a fát, aminek eredményeként az egyenletes részecskékbõl álló anyagot, a facsiszolatot kapta. Ez már alkalmas volt a rongyzúzalékhoz, vagy a használt papírból készített papírpéphez adagolva a papírkészítéshez. Ez lett a késõbb mindjobban elterjedt és még ma is használt fatartalmú papír fontos alkotórésze.
Forrás:artpaper.freeweb.hu
