Az ember mindig szükségét érezte, hogy a gondolatait, vágyait átadhassa, megõrizhesse: A technikai fejlõdéstõl függõen, a különbözõ korokban ennek mások és mások voltak a lehetõségei. Az õsember a nagy vadászatok emlékeit, vagy az eljövendõ vadászatokra vonatkozó vágyait a lakásául szolgáló barlangok falára rajzolta. Késõbb már a keze ügyébe esõ tárgyakra is jelekkel írta, vagy rajzolta a gondolatait. Ezek az apróbb tárgyak már mozgathatók voltak a megõrizhetõ, elküldhetõ, vagy nyakba akasztható jellegüknél fogva. Így egyre több, esetleg mitikus céllal készült tárgy került ki a kezük alól, s ezáltal fejlõdött, formálódott, terjedt el az írás. A különféle írásfajtáknak - az íráshordozók kezelhetõségének megfelelõen - más és más a jellegzetessége, pl. a lágy agyagba az ékírásos betûvetés volt a legegyszerõbb.
Egyes íráshordozók gyorsan kimentek a használatból, míg mások hosszú idõn keresztül a kultúra máig is jelentõs megõrzõjévé és továbbadójává váltak, így például a P.P.P. betûkkel jelzett: PAPÍRUSZ, PERGAMEN, PAPÍR közül az elsõ kettõ a rengeteg fejlõdéstörténeti adatával csak közelebb hozta a régi korok mindennapi és tudományos életét, míg a papír ma is a legelterjedtebb gondolatközvetítõ eszköz.
A technika fejlõdésével számos rendkívül hasznos és célszerû ismeretközlõ anyag és eszköz jelent meg (fénykép, film, hanglemez, magnetofon, videoszalag, stb.) és még továbbiak megjelenése várható, de a papír, - minden ellenkezõ jóslat ellenére - sem vesztette el a szerepét és jelentõségét.
Forrás:artpaper.freeweb.hu
