Szükségessé vált egy olyan technika, mellyel a szöveget több száz, vagy ezer példányban, rövid idő alatt, olcsóbban lehetett előállítani. Ezt oldotta meg 1440 táján Gutenberg János (1394-1468), a nyomdászat zseniális feltalálója. A fatáblákat egyes belűkre fűrészelte szét, és így rájött, hogy nem szükséges, hogy a nyomóforma egy darabból álljon. Munkája közben azt tapasztalta, hogy a betűk nem simulnak szépen egymás mellé, nem állnak egyenes vonalban. Arra a gondolatra jutott, hogy ólomból önt nyomtatáshoz betűt. Ő alkotta meg a szőlőprés mintájára a nyomósajtót, mellyel az egyenletes nyomást biztosította. Első nyomtatványai kisebb sajtótermékek voltak: az Utolsó ítélet című vers, bűnbocsátó levelek, jóslatokat tartalmazó csillagászati naptár. Majd elkészítette a Donatust. Élete legnagyobb műve a negyvenkét soros Biblia, melynek megjelenését 1455-re teszik.
Ebből 150 példány készült, 120 példány papírra, 30 példány pergamenre nyomva.
Az ebből megmaradt 32 papírra és 12 pergamenre nyomott példányt féltett kincsként őrzik a világ különböző múzeumaiban.
Forrás: nyomdaiparimuzeum.eu
