nyomdaipar

A világ leghíresebb fénymásoló cége új technológiával jelentkezik: a nyomtatott szöveg néhány óra után eltűnik a papírról, így nyolcvan százalékkal csökkenhet az irodai hulladék - adta hírül a Hulladék Munkaszövetség KukaBúvár kiadványában. 

A Xerox kutatólaboratóriumának tudósai bejelentették, hogy feltalálták a papírra nyomtatás forradalmi módját. A szóban forgó technika lényege a papírban van: a lapok olyan speciális anyagot tartalmaznak amely bizonyos hullámhosszú fényre reagálva elszíneződik, majd a el is tűnik. Most már csak azt a nyomtatót kellene feltalálni, amely képes az újfajta papírra nyomtatni.

Természetesen nem mindenféle irathoz ideális ez a módszer - fontos szerződéseket, dokumentumokat a hagyományos módon fognak ezután is nyomtatni -, de rengeteg az olyan print, amelyre egy nap múlva senki sem kíváncsi.

Forrás:geographic.hu

A "papír" leghétköznapibb szavaink egyike. Újság, autóbuszjegy, zsebkendő, levél, zacskó, doboz, törülköző, könyv és még ki tudja hányféle formában kerül naponta a kezünkbe.A papírnak kezdettől fogva a gondolatok rögzítésére szolgáló írás hordozása volt a fő feladata.

 Az írás előzményei egészen az ősember koráig nyúlnak vissza.  Az első, általunk írásnak nevezett jelrögzítési rendszer, a képírás.Az első íráshordozó tehát a kő volt. Először természetben fellelhető formájában használták fel, később pedig már külön e célra megmunkálták.Azokon a helyeken, ahol a kőhöz nehéz volt hozzájutni, agyagtáblákat használtak az íráshoz. 

Az ókori Egyiptomban íráshordozóként papirusznádból készített papiruszt használtak.A papiruszültetvények tehát fontos szerepet játszottak a Földközi-tenger délkeleti partvidéke területeinek gazdasági életében.A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs mintegy négy és félezer éves.Az egyiptomiaké mellett a szicíliaiak papiruszkészítéséről is maradtak fenn emlékek, bár a mediterrán medence legnagyobb szállítója e termékből mindvégig Egyiptom maradt.Később a megnőtt kereslet miatt,betíltották a papíruszkivitelt. Pergamon városában ekkor állati bőrre kezdtek kéziratokat írni.

Az állatok bőrét már korábban is kikészítették. A pergament elsősorban juh- és tehénbőrből készítették: a bőrt lenyúzták, több napon át meszes vízben áztatták, majd a szőrtől, a felesleges rétegektől megtisztították, kifeszítve megszárították és kisimították, lecsiszolták, és széleit egyenesre vágták.Pergamenre írták még a múlt században is a maradandó okiratokat, okleveleket, sőt nagy ritkán napjainkban is használják ezt az anyagot.

Az ókori íráshordozók közül meg kell említeni a rómaiak viasztábláit is. A viasztáblára csontból vagy fémből késztett szerszámmal, az úgynevezett stílussal írták, helyesebben karcolták a feljegyzéseket.

A papír feltalálásának körülményei bizonyos mértékig tisztázatlanok. Mindezek ellenére a papírtörténészek kivétel nélkül megemlékeznek Caj-lunról, akinek munkássága nyomán a Han-dinasztia akkori uralkodó tagja, Ho-ti császár 105-ben elrendelte a papírkészítés általános elterjesztését.

A papír készítésének alapja a rostok vizes oldata.A vizes oldatból az ókori Kínában kétféle módon tudtak papírt előállítani. Egyes vidékeken a merítéses, máshol pedig a felöntéses technika terjedt el. Mindkettőhöz szitára volt szükség, amelyen maga a papírlap kialakult: az előbbi eljárásnál a szitát merítették a rostoldatba, az utóbbi módszernél az anyagot öntötték rá a szitára.

Az ókori Kínában azt tartották, hogy a papír elkészítéséhez 72 művelet szükséges. E bonyolult szakmát hosszú éveken át tanították az ifjaknak, akik azután a mesterség titkát életük végéig megőrizték, s csupán tanítványaiknak adták tovább.

A papírt sokfajta célra használták. Elsősorban természetesen íráshoz, de színesre festve legyezők készítésére és díszítőanyagként is. A kínaiak művészi papír kézimunkái az egész világon ismertté tették e nép gazdag mesevilágát, magas fokú kultúrájának fantáziadús, harmonikus színes formavilágát.

Forrás:mek.iif.hu

Lehet ablakos, vagy ablak nélküli; zárás módjai: enyvezett, szilikonos, öntapadós. 

A nyomóművekre általánosan igaz, hogy tartalmaznia kell egy nyomóformát, és egy ellennyomó felületet. E kettő között jön létre a nyomtatás, ha valamelyik hiányzik, nem lehet nyomtatásról beszélni. Hozzátartozik még egy festékezőmű, illetve eljárástól, és felszereltségtől függően egyéb szerkezetek. A síknyomtatás elvén működő gépeknél többnyire egy nedvesítőmű is mely előbb benedvesíti a formát, majd ezután festékeződik. Manapság a legtöbb nyomdagép hengeres felépítésű. Ezeket a gépeket hívjuk rotációs gépeknek, a folyamatos forgásra utalva. A köznapi szóhasználatban a tekercsnyomó gépek megnevezése ként terjedt el, de valójában nem azt jelenti.

Papírtovábbítás szempontjából két formája lehet

• Tekercsnyomó gépek
• Ívnyomó gépek

E szempontból teljesen más felépítésük van. Az íves gépeknél a papírt továbbító hengereken elhelyezkedő csipeszek veszik át egymástól papírt a következő nyomóműnek, vagy a kirakószerkezetnek, vagy pedig ezek az ívfogók (greifer) egy végtelenített láncon vannak, ami független a nyomómű elemeitől. A tekercses gépeknél ilyen nincs, itt a papírpálya feszessége a meghatározó. A tekercsnyomó gépek gyorsabb járatúak, de nehézkesebb elindulni vele, és a papírpálya szakadása rengeteg kiesett időt és selejtet eredményezhet. A tekercsnyomó gépek csak rotációs felépítésűek, többnyire a papír mindkét oldalát egyszerre nyomják. Ofszetgépeknél nem ritka, hogy a papír a két gumihenger közt halad, így az egyik nyomóhenger a másik ellennyomó felülete.

A nyomógépek lehetnek egy, vagy többszínnyomó gépek. Egy nyomóformáról egy szín nyomható, több szín nyomásához több forma kell. Minden formához pedig külön nyomómű (werk) szükséges. Tehát hogy egy gép egyszerre hány színt tud nyomni, a nyomóművek száma határozza meg.

Forrás:wikipedia.org

Nyomtatási eljárásnak a nyomógépek és nyomtatók nyomási módjait nevezzük. Ezeket a nyomdászatban általában az általa használt nyomóformáról különböztetjük meg, a rajtuk lévő nyomó, és nem nyomó elemek egymáshoz viszonyított helyzetéről, és anyaguk szerint, kivéve a digitális nyomtatást.

A nyomóformán található az az információ, amit festékezés után nyomás útján átjuttatunk a papírra. A legegyszerűbb felosztása a nyomóelemek magasságát veszi alapul. E szerint három fajtára csoportosítható: magas-, sík-, és mélynyomtatás.

Magasnyomtatás

A nyomó elemek magasabban helyezkednek el a nem nyomó részekhez képest. Ezt külön mozgatható betűkből szedik.Feltalálása előtt fából készült formákat használnak, de a rajzokat még sokáig így készítik. Majd ezeket felváltja a klisé. Később használnak egylemezes formákat, melyet a fényképészet feltalálása után fototechnikai úton gyártanak. Modernebb formája a flexográfia, amelyben gumiról, vagy különböző típusú műanyagokról nyomtatnak. A magasnyomtatás elvén működik több más eljárás is:

• Stanc: A papírból valamilyen forma kivágására szolgál (dosszié, boríték)
• Bieg: Vastagabb anyagoknál hajtási vonalat képez a papíron, aminek mentén az könnyebben hajtható lesz.
• Ricc: Az anyag bizonyos mélységig való bevágása, például öntapadós anyagoknál a felsőréteg kivágása a hordozó egyben hagyásával.
• Perforálás: Apró lyukak, vagy vonalkák belevágása a papírba, a könnyebb téphetőség miatt, vagy kötészetben a nagyobb ívek többszöri hajtásának megkönnyítésére.

Síknyomtatás

A nyomó és nem nyomó elemek egy síkban helyezkednek el. Elve a zsír és a víz kölcsönös taszításán alapul. Az ofszetnyomtatásban az alumínium terjedt el, de ezt megelőzően használtak több fémből készült un. bi- és trimetál lemezeket is, . A síknyomtatás elvén működik több eljárás is:

• Litográfia: Más néven kőnyomtatás. A nyomóforma anyaga porózus kő, többnyire mészkő. Felületén a nyomóelemeket különleges tintával alakítják ki.
• Bádognyomtatás: Az ofszetnyomtatás elődjének is tekinthető. Itt már nem közvetlenül érintkezik a nyomóforma a nyomandó felülettel. Elnevezését a nyomandó anyagról kapta. Nyomóformája készülhet kőből, később fémből.
• Ofszetnyomtatás: Nyomóformája egy nagyjából fél mm vastag alumínium lemez, melynek egyik oldalán elektrolízissel oxidréteget alakítanak ki. E réteg igen keménynek nevezhető, és kopásálló. Majd erre fényérzékeny réteget visznek fel. Ez az anyag képezi később a zsírszerető nyomóelemeket. A fényérzékeny réteg lehet pozitív és negatív működésű.A forma egy gumilepedővel bevont hengerrel érintkezik, majd innen kerül a festék a papírra. Ezért közvetett eljárásnak nevezzük.

Mélynyomtatás

A nyomóelemek belemélyednek a nyomóformába, melyeket festékkel töltenek fel, a felesleget pedig egy un. rákellel lehúzzák. Anyaga többnyire réz.

Szitanyomtatás

• A nyomóforma különböző sűrűségű szitaszövet, melynél fényképészeti úton, vagy sablonok használatával alakítják ki a nyomó elemeket. Itt is rákelt használnak, amivel a festéket végighúzzák a szitán, ami bizonyos helyeken átengedi a festéket, máshol pedig nem.

Forrás:wikipedia.org

Szükségessé vált egy olyan technika, mellyel a szöveget több száz, vagy ezer példányban, rövid idő alatt, olcsóbban lehetett előállítani. Ezt oldotta meg 1440 táján Gutenberg János (1394-1468), a nyomdászat zseniális feltalálója. A fatáblákat egyes belűkre fűrészelte szét, és így rájött, hogy nem szükséges, hogy a nyomóforma egy darabból álljon. Munkája közben azt tapasztalta, hogy a betűk nem simulnak szépen egymás mellé, nem állnak egyenes vonalban. Arra a gondolatra jutott, hogy ólomból önt nyomtatáshoz betűt. Ő alkotta meg a szőlőprés mintájára a nyomósajtót, mellyel az egyenletes nyomást biztosította. Első nyomtatványai kisebb sajtótermékek voltak: az Utolsó ítélet című vers, bűnbocsátó levelek, jóslatokat tartalmazó csillagászati naptár. Majd elkészítette a Donatust. Élete legnagyobb műve a negyvenkét soros Biblia, melynek megjelenését 1455-re teszik.
Ebből 150 példány készült, 120 példány papírra, 30 példány pergamenre nyomva.
Az ebből megmaradt 32 papírra és 12 pergamenre nyomott példányt féltett kincsként őrzik a világ különböző múzeumaiban.

Forrás: nyomdaiparimuzeum.eu